Napsütés
2009 november 13. | Szerző: Aldonza |
Annyival derűsebbnek látszik most minden.
Az elmúlt napokkal kvázi gyökérkezelt engem . (Mondjuk gyökér is volt, szerintem.)
Kiölt belőlem minden érzést. (És reményt.)
Elengedtem.
Reggel még az arc is tetszett, amit a tükörben láttam.
Újra csillog a szemem.
Szabad vagyok.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ennek nagyon örülök. Nagyot léptél előre.
Megengeded, hogy ajánljak neked egy kis kikapcsolódást?
Van egy humoros regényem, ami talán kicsit felvidít 🙂
http://karacsonyimese.blog.nlcafe.hu
Remélem tetszeni fog, ha beleolvasol.
puszi: Joyo
Szia! Olyan régen nem írtál már! 🙁
Drága Joyo!
Nagyon kedves tőled, hogy hiányoltál. Nem írok, de olvaslak mindig.
Most be akartam lépni, de a jelek szerint elfelejtettem a jelszót.
És azt sem tudom, melyik e-mail címet adtam meg hozzá.
Puszillak, és várom hogy folytasd a visszaemlékezéseidet!
Szia Mag!
Örülök, hogy újra alkotsz. Már hiányoztál. 🙂
Örülök, hogy tetszenek a visszaemlékezéseim. Igyekszem némi humort is csempészni bele . Bár a most következő részekbe kicsit nehéz lesz, de majd megpróbálom megcsillogtatni azt a híres öniróniát 🙂
Legyen nagyon szép napod!