Madonna

2009 augusztus 27. | Szerző: Aldonza |

Eddig nem ismertem a www.divany.hu oldalt. Valahogy odatévedtem.
Ott olvastam ma Madonnáról.
Nem mondhatnám, hogy a kedvenceim közé tartozik.
Dalai közül inkább a régieket ismerem.
De amit véghez vitt, az minimum elgondolkodtató. Amikor a pályáját kezdte, jobb esetben közepes tehetségűnek nevezték. Igazán szép sem volt. Nekem nem tetszik ma sem. Nem látom nőiesnek. De tisztelem azért, amit elért. A sikeréért is, az alakjáért is. A világért, amit megteremtett magának.
“Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt…” (Jó, jó nem Madonna, Edda.)  Legtöbben csak a kapuig jutunk. (Valami kapufóbiám lehet, hogy majd minden bejegyzésemben előjön. Korai kapuzárási pánik lenne? )

Idézik egy nyilatkozatát, miszerint Madonna egy tökéletes világban napi 10 órát szeretne edzeni. Nem hiszem, akadálya lenne e vágya megvalósításának.
Azon gondolkodva, hogy a munkából hazaérve mihez is kezdjek, engem is magával ragadott ez a kívánság. Én is szeretnék napi 10 órát mozogni! Akarok, akarok! (Ja, olvasás közben valahogy elfogyott egy zacskó gumicukor.)
Ha hazamegyek, biciklizni indulok. És este tornára is.
Ma nem vasalok, nem főzök, nem vásárolok! (Ez utóbbi így hóvégén abszolút nem túlvállalás… 😉

De ami legjobban megfogott, az Madonna egy másik idézett nyilatkozata:
“Nincs semmi trükk. A trükkök hosszú távon nem működnek. Csak a kötelességtudat és az önfegyelem számít. Én mindig ilyen voltam, és eszerint éltem. Nem tehetek róla…Gyerekként nem uraltam az eseményeket, a világot magam körül átláthatatlan káoszként éltem meg, muszáj volt átvennem az irányítást. Ez volt számomra az egyetlen esély a túlélésre.”

Igaza lehet.
Kötelességtudatban és önfegyelemben nem vagyok jó.
Biciklizés közben azon fogok gondolkodni, hogyan fejlődhetnék...

Vélt kapuzárási pánikom ellenére csak ott tartok még, ahol Madonna gyermekkorában.