Egy álom

2009 szeptember 24. | Szerző: Aldonza |

Forgószél említi épp a blogjában a kisfiával kapcsolatos álmát.
Ezt olvasva hirtelen eszembe jutott mit is álmodtam ma.
Álmomban a lányom beteg lett. Úgy emlékszem köhögött, és bágyadt volt. Orvoshoz vittük. Aztán a rendelő valahogy kórházzá változott. Tömve volt beteg gyerekekkel. A mi gyermekorvosunk volt ott. Kicsit vizsgálódott, majd azt mondta, a lányom bolhás. Visszakérdeztem, de újra: nincs semmi baj, a gyerek egyszerűen bolhás. Én meg direktbe tök hangosan, hogy mindenki hallja ezt a képtelenséget: doktor úr, azt mondja, hogy az én lányom bolhás?! Ő újra megerősítette, sőt valami csípésnyomokat is mutatott a gyerek hátán.
Befektették egy kórházi kiságyba. Ott álltam mellette, körülöttünk a sok beteg gyerek. Akkor már örültem, hogy neki csak bolhái vannak, de szégyelltem magam, amiért – hála az előbbi kiabálásomnak – ezt mindenki tudja róla.
Fura érzés volt. Egyszerre megkönnyebbülés és szégyen.